Szoval ma megint omlik az eso. Mar tobb mint ket hete nem volt egyetlen szaraz perc sem, az allando hatterzaj pedig mar olyan megszokotta valt, hogy mar szinte nem is veszem eszre. Rossz hir tovabba, hogy nem tudtam Ndolaba utazni reggel, mert leallt a repuloforgalom arra hivatkozva, hogy csuszik a kifutopalya. Ugyhogy most itt ulok az irodamban es azon gondolkodom, hogy hogy fogunk mi egy heten belul harom ceggel is szerzodest kotni, ha nem tudjuk meginterjuvolni oket es megnezni a munkajukat. Addig nem tudok semmit csinalni, amig nem kapom meg a tajekoztatokat, es bar delre igertek, mar lassan hat ora es meg mindig nincs itt.
Mindenki elment mar az irodabol, esos evszakban csak haromig dolgozik az, aki a varoson kivul lakik, hogy meg vilagosban hazaerjenek. Csak Elizabeth van itt, aki a vilag legszebb fekete lanya cimert eselyesen indulhatna, es a legbubajosabb titkarno cimre is eselyes. Ruhakat nez a neten, holnap randija lesz, ugyhogy hagyom, olyan lelkes. Ugysincs mit csinalni amig az a tajekoztato nem jon meg.
Nyolckor vacsora lesz az Ababa Houseban. Egy angol koztisztviselo, egy amerikai misszionarius, egy zambiai politikus, egy menedzsment tanacsado es egy emberjogi jogasz osszeulnek Lusakaban egy esos ejjelen... akar bevezeto is lehetne egy kem-krimihez. Arra emlekeztet, amikor legutobb talalkoztam amerikai misszionariussal. Egyszeru, komoly arcu, eltokelt fiatal no volt, aki erdekes modon nem Afrikat, Indiat vagy Del-Amerikat valasztotta misszionariusi munkaja szinhelyeul, hanem Londont. Mikor megkerdeztuk tole, miert, bajosan azt valaszolta: 'Londonban spiritualisan szegenyek az emberek, ott jobban kell az en segitsegem, mint a bekes, boldog torzsi lakosoknal". Az asztalnal rajta kivul mind londoniak voltunk... azt hiszem, uj definiciot adtunk az "eroltetett mosoly" es "ketsegbeesett temavaltoztatas" kifejezeseknek.
Szakad az eso. De mar csak egy het es nyaralok.
****
Jo lenne tudni, hogyan tudnek fotot is feltenni erre a blogra. Csak hogy demonstraljam, hogy omlik az eso. Mert ez valami nem normalis.
